|
2023-02-06 22:00:03, hétfő
|
| |
| |
Szőllősy Sándor: TARCAL 
"Mióta Szőllősy Sándortól megkaptam egy nagyon kedves dedikációval ellátott Tarcal példányt, sokszor felmerült bennem a vágy, hogy ezt a jeles és kedves művet a magyar ifjúság számára hozzáférhetővé tegyem.
Először lemezre akartam mondani, de a költemény oly hosszú, hogy anyaga csak jó pár lemezre férne rá s négy-öt lemezes albumot a magyar emigráció már csak anyagi okok miatt sem tudna megvenni.
Ezért elhatároztam, hogy könyv alakjában adom ki Tarcal-t, hadd épüljön rajta magyar ifjúságunk, hadd lelkesedjék, hadd élje bele magát a szép, dicsőséges magyar előidőkbe. De a lemezremondás tervét sem vetem el, hiszem, hogy egyszer a jó Isten segítségével erre is sor kerül. Addig pedig íme itt van e kis könyv. Magyar szülők ne sajnáljátok az időt és fáradságot, hogy gyermekeiteknek felolvassátok Tarcal vezér történetét - ha már nem tudnának. magyarul olvasni -, meglátjátok, mennyire fogják szeretni és élvezni - s általa értékelni a dicső magyar múltat!
Hollywood, 1970 decemberében"
Szeleczky Zita
Tarcal honfoglaló vezérről keveset tud a történelem. Krónikájában a Névtelen csak annyit említ róla, "Ond, Ketel és Tarcal, - mintha pályadíjért futottak volna, sebes vágtában nyargaltak fel egy jó magas hegynek a csúcsára... azon a helyen pogány szokás szerint egy kövér lovat ölve le, nagy áldomást csaptak." (László Gyula: A honfoglaló magyar nép élete, 393 oldal) - Bizonyos tehát, hogy Tarcal is vezér volt.
Az alsó-zemplénvidéki monda - (mint a költeményben is szó van róla) - Úgy tartja, hogy a szerencsi Árpádhegyen való táborozásból indult ki a versenyfutás a vidék megszerzéséért.
Ugyancsak hozzátartozik a mondához, hogy a boncok azt jósolták Árpádnak, hogy "Ma ád az Isten szerencsét e tájon..." Így született meg a három falu neve. Mád, Tallya, Szerencs.
Tarcal község nevéből következtetve valóban a Tarcal vezér birtok-állományába tartozott, ahol valószínűleg maga a vezér is székelt. Lakóssága ma mintegy hatezer s még ma is tisztán őrzi az ugor fajiságot. A községnek hajdan pallos joga is volt.
A község a tokaji "Kopasz hegy" északnyugati oldalán fekszik Bodrogkeresztur, Szerencs és Tokaj között. Talaja lősz, amely az ősi földkunyhó-építést lehetővé tette s ez és a hegy lábáig terjedő Tisza mocsár kedvező települést nyújtott az ősember számára. Így feltehető, hogy már a kőkorszak kezdetén is lakott ott ember. Az első világháború után Bodrogkereszturon rézkorszakbeli sírokat fedtek fel. Véleményem szerint Tarcal még régebben lakott volt. Az ehhez szolgáló bizonyító anyagot egyszer véletlenül fedeztem fel. A község Szerencs-felöli oldalán a Rákóczi vadászkastély kertje mellett egy mély hegyi út vezet fel a hegyre, amely már egészen az anyaszikláig lekopott. Ott a partban mintegy 3-5 m. mélyen a kert szintje alatt egy zsugorított csontvázat találtam. A zsugorított alakban való temetés skytha szokás volt. Így feltehető, hogy azon a vidéken a skytha-szumir néppel rokon, vagy belőle kiszakadt pelazg nép lakhatott. Az esőzés, hóolvadás évezredeken át lemosta a lösztalajt a hegyoldalról s a sírfölötti földet mintegy két méterig növelte.
Azért említettem pelazg népet, mert annak hazánk-beli létezéséről kutatóink is megemlékeznek: így Nagy Géza jeles tudósunk is. Tarcaltól Tokajig végigkutattam a hegylejtőt és Tarcaltól mintegy három kilométer hosszan követni tudtam a település nyomát: számtalan fazéktörmeléket találtam, köztük talpcsöves agyagedény darabokat is. Talpcsöves agyagedényeket Schliemann német kutató talált Troja I alapjában. Itt tehát a rokonság feltételezhető. Tarcal község is őrzött egy pár agyagedényt, amelyeket a sírokban találtak s épen megőriztek. Sajnos a hegyoldalon egy pár ezer év óta folyik a szőlő-művelés és Isten tudja hányszor forgattak azóta. Igy aztán alig lehet ép sírt találni. Lehetne ugyan - feltevésem szerint - találni a hegyláb legkülső szélén, de ott igen mélyre kellene ásni.
Tarcalon élt egy Tarcali nevű család évszázadok óta s ma már csaknem bizonyos, hogy a vezértől származott, csupán mikor a névvégi "i" és "y" divatossá vált, változtathatta meg a nevet i betűvel.
A szabadságharc után két férfi tagja volt a családnak. Az idősebbik Amerikába vándorolt a Habsburg üldözés elől. A fiatalabbik, Dávid, mint nyugalmazott alezredes élt kis birtokán. Ezelőtt mintegy 50 esztendővel történt, hogy Tarcali Dávid nemzetes szőlőjében talaj-forgatás közben egy honfoglaláskori sírra bukkantak. A sírban emberi- és lócsontokat, ezüstmarkolatú (magyar) kardot és más díszítést találtak. A kiszállt magyar tudósok kétségtelenül megállapították, hogy vezéri temetkezési hely volt. Feltételezték, hogy Tarcal vezér sírja lehetett s ezért mérést eszközöltek a talált, és Tarcali Dávid koponyáján. A mérések egyeztek.
Amikor e történetet meghallottam, megfogadtam, hogy emléket állítok történelmünk e kiváló alakjának. Amikor tervemet elmondtam, kinevettek: honnan veszem hozzá a pénzt?!... De akaratom erős volt és tervem sikerült. Először a tulajdonostól kaptam meg a 10-12 négyszögöl földet. Aztán elintéztem a felmérést, telekkönyvezést és hozzáfogtam a pénzgyűjtéshez. Műkedvelő előadásokat szerveztem, ingyen fuvarokat gyűjtöttem. Kaptam követ egy szünetelő kőbányából. Az ifjúsági szervezetek tagjai ingyen munkát ajánlottak fel. A robbantást, kitermelést ingyen végezték a munkások. Így az egyetemi hallgatók és munkások együttes, lelkes munkája eredményeként, minden állami támogatás nélkül felépült az 5 méter magasnyi 2.5 ször 2.5 cyklops emlékmű! Hála a lelkes ifjúságnak! Csak - sajnos - még egy bronz Turul hiányzik a tetejéről!...
Hogy pedig művem teljesebb legyen, megénekeltem történetünk e kevésbé ismert, nagy alakját, Tarcalt.
Művemet Geyza unokámnak, a kis bujdosónak ajánlom.
Niederbieber 1955 március 25.
Szőllősy Sándor
(RÖVID RÉSZLET, az eredeti 37 oldalból)
Tavasz csókolta már Etelköz lankáit,
zöldre mázolta be annak füvét, fáit
s tarkázta virággal, mint takács a kelmét,
hogy aki reá néz, benne kedve teljék,
mikor Álmos vezér fiához így szóla:
Szedd össze sereged! Nyergeljetek s lóra...!
Kievben az orosz nem fér a bőrében.
Eredj oda s köszöntsd őt illendőképpen!
Előbb karddal köszöntsd, azután majd szóval,
mert úgy illik bánni az olyan rablóval,
aki akkor fosztja ki a szomszéd házát,
ha nem sejti otthon annak a gazdáját.
A mi szomszédaink bizony mind ilyenek.
Vigyázz fiam, nehogy fejedre nőjjenek!
A közelgő árnak addig emelj gátat,
míg épen áll szérűd, épen áll a házad!
Elindult hát Árpád apja parancsára.
Nem az volt már neki az első csatája,
tán már századik is, pedig még a napja
csak a delelőn jár. Hány lesz esthajnalra...?!
Nagy híre keleten szívet gyujtott lángra.
Nyugatot nevére a félelem rázta.
Itt kobozra vették, dalban énekelték.
Ott meg Istent kérték, vegye el erejét.
Egy kis csete-paté volt csak az egész harc.
Annál kiadósabb a kirótt hadisarc.
Mert Árpád nem ismert tréfát, ha hadban járt,
igaz, nem húzta ki oknélkül a kardját.
Szurtos odujából kiverte a szlávot,
hogy az a máséra sokáig nem vágyott.
Legyen az intőjel, legyen "tilalomfa":
Szomszéd a szomszédra ne törjön orozva!
Dolgát így végezvén, tartott hazafelé,
közben nagy gondjain magát emésztgeté.
Habár most is íme szerencse hordozza,
mégis únos-untig rátér a gondokra:
Mi lesz, hogyha népe sokáig ottmarad
a faltalan síkon? Elseprik vad hadak.
Karám kell a nyájnak, hodály, amely védi,
ahol dúvad, vihar nem űzi, nem tépi.
Az a karám pedig nem más,... a Kárpátok!
Ez a nagy gondolat fűtötte Árpádot.
Hiszen örökünk is. Jogos, hogy ott éljünk.
Ott lesz biztonságban, ha odajut, népünk.
Csaba is meghagyta, fonta gondolatát:
Vegyük örökünkbe a kárpáti hazát.
Mire is várunk itt viharfogó gátak?
Akik itt maradtak, mind semmivé váltak...
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Történelem |
|
|
|
Címkék: gyermekeiteknek, honfoglaláskori, megállapították, bodrogkeresztur, agyagedényeket, pénzgyűjtéshez, megszerzéséért, hozzáférhetővé, feltételezhető, rézkorszakbeli, ezüstmarkolatú, lemezremondás, zemplénvidéki, tulajdonostól, feltételezték, szabadságharc, kétségtelenül, eredményeként, megemlékeznek, illendőképpen, felolvassátok, vadászkastély, hozzátartozik, végigkutattam, következtetve, anyaszikláig, nyugalmazott, elhatároztam, meghallottam, valószínűleg, északnyugati, táborozásból, versenyfutás, niederbieber, decemberében, szomszédaink, nagyon kedves, magyar ifjúság, magyar emigráció, lemezremondás tervét, dicső magyar, helyen pogány, kövér lovat, honfoglaló magyar, szerencsi Árpádhegyen, vidék megszerzéséért, három falu, ugor fajiságot, községnek hajdan, hegy lábáig, ősember számára, kőkorszak kezdetén, Szőllősy Sándor, Mióta Szőllősy Sándortól, Szeleczky Zita, László Gyula, Nagy Géza, Tarcaltól Tokajig, Troja, Tarcali Dávid, Művemet Geyza, RÖVID RÉSZLET, Mert Árpád,
|
|
Offline
